hohohohó

Ismét hideg van és fúj a szél. nem is ez a baj, hanem közben havazik is, amit a 116 km/h-s szél sikeresen fúj arcba, szembe, szájba. felemelő élmény. abszolút nem futóidő. mondjuk, a tegnapi edzéstől izomlázam is van, de nem ez a lényeg, hanem... :/
autónkat az aprócskát szervizelni kell. egészen apró baja van neki, 3 gömbcsuklófejet kell csak cserélni. ez megalapozta az életkedvemet, meg egyáltalán a hónap következő feléhez való viszonyulásomat, mert tudnám értékelni, ha már elmúlt volna, ami hátravan. de azt mondják, pozitívan kell mindenhez hozzáállni, így ehhez is. még nem tudom, mi ebben a jó, de nem nyugszom , amíg rá nem lelek.
extra adalék: főnök épp a plafonon volt, amikor megérkeztem, nem bírt lenyugodni, de hamar elugrott 2 órára, ami 4-ig tartott, szóval utána nyugi volt. a holnapi ünnepség miatt m ár most ideges pedig minden rendben lesz. a ház mindig tiszta, de ilyenkor aztán csillognia-villognia kell.mert a falusi szem mindent lát!!! és főleg arra figyel, aki így tud nézni, mint én. mert-állítólag-én tudok. biztos, mert van olyan nézésem, amikor a gyerek magától a sarokba kullog, csak mert én odavetettem a szemem(ben azt a bizonyos utált mondatot. :) ) de mondjuk, azt komolyan nem értem, hogy ennyi szuper és mindennapi hogyan élnek mások típusú sorozat mellett miért is olyan érdekes, hogy én mit csinálok. kirakatbábu vagyok, hiszen olyan helyen dolgozom, ahol mindenki lát, de azért ez túlzás. úgy érzem magam néha, mint vmi 15 perces sztár, akin azt is nézik, mit, mikor, kivel, hogyan, mit evett, mennyit szívott, mennyit ivott, megvan e neki a mindennapi szex, és ha hízott 2 kilót, akkor tuti terhes, de ha hirtelen fogy 4-et, akkor meg lelki beteg. őszintén fárasztó egy dolog....

ismét eltelt egy hét

és mivel itt a tavasz is, életre kelt bennem a futás-ösztön, amolyan, fuss az életedért stílusban. és igen, újra, minden másnap elmegyek futni és mégcsak nem is kell rávennem magam, mert csak jön az érzés,h menni kell és megyek. ennyi az egész. utána meg edzek egy kis ezt azt, hol erre, hol arra az izomcsoportra. főleg Zuzka féle 20 perceseket és fegyencedzés félét csinálok, de csak olyat, amitől jól érzem magam. és mivel imádok sportolni, mindentől jól érzem magam. :)
szóval ... van ám egyéb is.
múlt hét csütörtökön CT-n voltam, mert jót egy kis sugárzás. persze, volt érfestés is és így kiderült az is,h jódérzékeny az nem vagyok. Hál' Istennek. van elég bajom nekem a nélkül is. persze, volt apró kis fennakadás, hogy elfelejtettek beutalót írni, de rendesek voltak, mert felküldtek az eredményemmel az osztályra, hogy írjanak ott beutalót, majd a friss ropogós papírral végül megcsinálták a vizsgálatot is. enyhe szédülést és azt a kis bizsergető érzést leszámítva nem történt semmi. :)
úgy volt, hogy megyünk táncházba, de nem jutottunk el, mert gyerekeket nem vitte el az apjuk, nem volt ki vigyázzon rájuk. csöppet voltam mérges, kiakadt, csalódott...meg ami belefér. ez kihatott másnapra is, mert akkor volt táncpróba a most pénteki fellépésre. én csak úgy jellemezném, hogy lötyögős, józanodós vmi volt ez, ami nem volt alkalmas tanulásra, így teljesen felesleges időpocsékolás volt. persze, nem kell fennakadni mindenen , tudom, de ez erre a hétvégére elég volt.
hétfőn zumba :) fárasztó és mulatságos. mivel a vasárnap reggel futástól és a délutáni egy óra tánctól izomlázam van, annyira nem örömteli, de akkor is jól esett nagyon, felpörgetett, na!
kedden meló, ügyvéd, megnyugvás. ez volt az első pozitív élményem ilyen dologban. végre úgy éreztem, hogy ez az én emberem, ő majd mindent elintéz, megold és megnyugszik minden és mindenki. :)
a pozitív élményt megkoronázva szóró lapoztam egyet-mert muszáj volt-és eláztam-mert az eső úgy gondolta, bezavar, eleget tekertem már. Találkoztam három kedves ismerőssel, beszélgettünk, ökörködtünk. :)
szerda: csúcs, még mindig van mit szórnom, de egy kedves ismerős ötletét szabadon felhasználva, futva indulok neki a dolognak, és be is jön, elfogy a lap, nekivetkőzöm, aztán hajrá, ami a csövön kifér. naná, hogy dombra fel, mert úgy a jó és fárasztó. futottam 20 percet, majd otthon erősítettem még 25-öt Zuzkától. szóval most kissé fáradtan, de teljesen feltöltődve ülök a cégnél... :)

nőnap

mivel nemzetközi nőnap van-és nem, nem kommunista ünnep ez, hanem ennél is régibb, ünneplünk. itt a munkahelyen is. zenés, táncos mulatság van. amúgy kedves, aranyos, hogy hivatalból eszébe jutott egy pasinak, de valójában csak neki, a többi csak asszisztál. miért is? a női emancipáció annyira sikeres lett, hogy most már ugyanúgy kell dolgoznunk-kevesebb pénzért-élnünk, nem kiakadni, hogy nehezet kell emelni, hogy szerszámot kell ragadni, elfogadni, hogy egyenlők vagyunk, nem mások, mint a férfiaknak. pedig mások vagyunk és nem, nem lehet ennyi szerepnek megfelelni egyszerre, hiszen a melóból hazaérve nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy egy sört kibontva beüljünk a tv elé. nem, hiszen anyák is vagyunk, szakácsok, takarítónők és szexistennők egy személyben. és igen, szembe lehet köpni a tükörképünket, hiszen mi vállaltuk, nem ők várják el tőlünk, elsősorban mi vállaltuk be azzal, hogy nem teszünk ellen, azzal, hogy elfogadjuk és mi is úgy állunk hozzá, mint a pasik, ezt várják tőlünk, hát ezt tesszük. sikítani tudnék, hogy mindaz, amit elődeink elértek így kifordult önmagából és ennyire elfogadott lett. mikor teszünk ellene? mikor leszünk elég bátrak, felnőttek ahhoz, hogy bevalljuk , ez sokk? remélem, hamar.

és csak, hogy tisztázzuk: erre emlékezünk ilyenkor:

"Az első március 8-hoz kötődő esemény 1857-ben történt, amikor március 8-án emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést követelő textilipari nődolgozók tüntettek New York utcáin."

oda-vissza lépkedek a rendszerben amolyan vmit kéne írni érzéssel. mert vmi fogalmazódik ismét bennem erről a világról. egyrészt: van e jogom egyáltalán véleményt alkotni bármiről, ami itt történik, akik itt élnek, amit érzek. érzéseink rabjai vagyunk, érzéseink határozzák meg tapasztalatainkat, tapasztalataink adják agyunk működésének alapjait, agyunk pedig megalkotja a körülöttünk lévő valóságot. mókuskerék ez a javából. ez az igazi, nem a mindennapos munka-család-magánlélek dolog, hanem ez a mókuskerék, amiből ki kell lépni, fel kell fedezni önmagunkat, be kell venni azt a bizonyos pirulát, amitől a tényleges valót fogjuk érzékelni. nem látni, érezni, érzékelni és teremteni. az a valóság, amit mi megteremtünk magunknak. és akkor a fő kérdés: miért teremtjük meg azt a sz@rt, amiben ülünk? miért? hiszen teremthetünk magunknak ezerszer jobbat, szebbet, élhetőbbet is. ja! hogy változtatni kellene a hozzáállásunkon , a gondolatainkon, az érzéseinken, a reakcióinkon? igen, itt az ideje! de mikor, ha nem most?
és akkor ébredj fel!:
http://www.youtube.com/watch?v=G2tGpnh1sbI

ismét megleptem embereket: a korommal, gyermekeim számával, magammal. :D

Nomen est omen. :D

Süt a nap!!! :)

Gyönyörű, kertben tevékenykedő, mosolygós napok ezek. reggel ugyan még hideg van, de a szerteszét ágazó  napsugarak mindent gyógyítanak.
pozitív: a mosógép hangjait hallom a fürdőből. :) ez saját, én vettem segítség nélkül és új, garanciális. jó ez az érzés, olyan kicsit megnyugtató, mert végre vmit sikerült összehoznom nekem is. kellett már nagyon ez az érzés az élettől. a mindennapos csicskáztatások persze ettől nem szűnnek meg, de több kitartásom lett.
tesztet is írtam, egy hibapontom lett csak, ami azt jelentette,h még mindig tudok többfelé figyelni rendesen, hiszen melóban írtam a tesztet, úgy,h olvastam a hozzá tartozó könyvet és figyeltem a körülöttem levő gyerekek csivitelését is. szóval, vállat vereget, mosolyog ezerrel.
A nap poénja: állunk a lányokkal a ház előtt cigizve, amikor megszólal a telefon, "Mond meg M.-nek,h vegye le a lábát a falról, mert innen látom,h megint neki van dőlve."... lányok picit kiakadtak. na, jó, nem picit. szerintem, csak irigy arra, hogy van aki el tudja engedni magát és jó kedve van, nem feszül rá mindenre, mint ő. és valljuk be, ez igaz ránk, és én is azon dolgozom,h ne ugorjak mindenre és lassan, de alakulok is. :)